2013. szeptember 29., vasárnap

32.fejezet~Egyszerűen...

Egy sötét szobában fekszem kikötözve egy rozsdásodó vas ágyra aminek érzem kiszakadt matracán keresztül az éles rugókat.Ott fekszem
egy szál fehérneműben.Ott fekszem összeverve...Betagadt szemekkel,vérző orral..Ott fekszem.
Majd hirtelen meglátom belépni ezt az undorító alakot és rögtön rám jött a sírógörcs.
-Semmi baj kicsi lány!Jól fogunk szórakozni.-vigyorgott és egyre közeledett felém.
-Hagyjon békén! - szóltam remegő hangon, nem tudok védekezni kivagyok neki szolgáltatva.
Levakarhatatlan vigyorral közeledett felém, nadrágja övét kicsatolta, majd cipzárját is lehúzta.Gusztustalan volt...
Ficánkolni kezdtem, de hasztalan volt a kötél szálai még jobban belevágták magukat kezembe,szerint örökké ott marad a nyoma. Odalépett hozzám,és elégedetten végig
mért.
-Engedjen el!Esküszöm nem mondom el senkinek csak engedjen el - ordítottam mikor végig simított a combomon.
-Nincs értelme kiabálnod!Úgy sem hall senki!És nyugodj meg te is élvezni fogod édesem.
Nem bírtam tovább egyszerűen hányingerem volt,sírtam és mélyen legbelül tudtam,hogy sajnos az életemnek annyi.Még egy utolsó erőt
vettem magamon és erősen hasba rúgtam...neki se kellett több,alsó 'takarómat' letépve egy diadalittas vigyor kíséretében lábaimat szétfeszítette és erőteljesen belém hatolt.
Azt hittem belehalok a fájdalomba!Nem engedte,hogy megszokjam 'méretét'(ami valljuk be nem volt túl nagy).Minden egyes lökés maga volt a pokol.Viszont a legnagyobb fájdalmat mégis a lelkemben éreztem....
szinte úgy éreztem magam mintha egy báb lennék,akit megaláztak.
Éreztem ahogyan a vér kifut a testemből és a pedofil nyögései tölti be az egész szobát.
Éreztem mocskos fars kezeit melleimen miközben én kiszolgáltatva feküdtem egy helybe.Mozdul sem bírtam...
Nyögései egyre hangosabbak és szaporábbak lettek,míg nem egyszer csak megszűnt a fájdalmam.
Lefehéredve feküdtem mozdulatlanul egy fehér lepedővel letakarva,mint aki most szült volna.
Pislogás nélkül meredtem a plafont kémlelve,hogy hány mélyedés van rajta.
Sírni akartam,de nem jött könny a szemembe,ajkaim teljesen kiszáradva olyanok voltak mint a holtaknak.
Lassan fordultam át másik oldalamra.
A kötél okozta heggek még most is remekül kirajzolódtak csuklóimon.
Nem bírtam magamra nézni...

Kisebb elmélkedés után eszembe jutott valami...a telefonom!
'Basszus  a kabátomban van!'
Hirtelen felindulásból mintha kilőttek volna,felültem az ágyon.
Elkapott a hirtelen rosszullét és hányinger.
Szemem eszméletlen sebességgel fürkészte be az egész pince helységet a gyér fény ellenére.
Megpillantottam délelött viselt ruháimat egy székre dobva a sarokban.
Nagyon lassan erőt gyűjtve magamon kitagaróztam...de amint lábfejem a jéghideg padlóval találkozott rögtön felelevenedtem.
A fehérneműmet villám sebességgel kaptam magamra,a nadrág és a felső már biztonságot adott.
Eszembe jutottak emlék képek amint az ágyra taszítanak és lerángatják rólam a kabátom és eldobják BALRA!

A földön csúszva erőtlenül kapaszkodtam meg fekete bőrdzsekimben aminek a zsebéből legnagyobb meglepetésemre a fekete IPhone-om esett ki.Csak most ne törjön el!
Reszkető ujjakkal feloldtam a jelkódzárat és szomorúan pásztáztam,hogy alig van 7 %-om.
Csak egy telefonálásra legyen elég.
-Háló?-szólt bele az ismerős hang.
-Segíts kérlek segíts!-mondtam szinte suttogva reszkető hanggal.
-Lucy,mi van veled?Hol vagy?-kérdezgetett Ryan ingerülten.
-N-nem tudom..-nyeltem egy nagyot.-Le kell tennem!Le kell tennem!Segíts!
-De Lu...
Nem hagytam,hogy befejezze kinyomtam a telefont és nadrágom hátsó zsebébe csúsztattam.
Hangos reccsenések hallatszottak fentről.Már biztosan a föld alatt vagyok.
Mintha a lépteket egyre közelebbről hallanám.
Szinte halál félelemmel minden lépést követően hátráltam egyet.
Egy feltehetőleg fa ajtó hangos nyikorgása szinte lyukat égetett a dobhártyámba.
Hirtelen egy sötét alak nagyjából kivehetetlen árnyéka rajzolódott ki az ajtóban.
Nem mertem megmozdulni...féltem.
Féltem,hogy megver,féltem,hogy megöl,féltem,hogy ismét megteszi!
Lassan a fal vonalába lecsúsztam a földre abban reménykedve,hogy nem fog észrevenni.
Hirtelen éles fény vakította meg a szemem.
-Te meg mit keresel itt?-hallottam egy ismerős ledöbbent hangot.
Fejemet egyből a hátborzongató alakra kaptam
-Ne,ne gyere közelebb!-próbáltam kiabálni de nem volt már annyi energiám.
Justin majdnem szó szerint felrángatott a jeges padlóról.
-Hogy kerülsz ide?
Tudtam,hogy benne van!Gondolhattam volna!Nem sok embert gyűlöltem eddig életemben mint most őt.Gusztustalan.Nálam ezzel egy egész életre leírta magát!
-Ne merészelj hozzám érni!-löktem le magamról kezeit.-Tudtam,TUDTAM,hogy benne vagy!Hogy lehetsz ennyire ....-de nem jött ki hang a torkomon csak egy köhögő roham.
-Egyszer kérdezem...-sóhajtott.-Mi a francot keresel a házamban?
Na ez még a szót is belém fojtotta.
-Ne mond,hogy nálad vagyok?!-kémleltem egyre inkább dühös arcát.
-Mint láthatod a pincémben állunk.-üvöltött.
Erősen meg akarta ragadni a kezemet,de ahogy hozzám ért egy kétségbeesett sikítás hagyta el a számat.
Mintha ez elindított volna benne valamit.
Óvatosan egyre feljebb és feljebb tűrte a karomon a félig már leszakadt pólót.
Számomra sem látott(sem érzett) sebek jelentek meg rajta.Tele volt zöld-kék foltokkal amik majdnem,hogy teljesen bevéreztek.
Justin ott állt és a karomat kémlelte fél percig majd  egy elég gyors mozdulattal megfogta a nyakamat.
Persze,hogy először azt hittem,hogy meg akar fojtani így felkészültem a legrosszabbra is,de ami ezután jött még jobban sokkolt.
Óvatosan elfordította a fejemet majd közelebb hajolt a nyakamhoz.Már rá voltam készülve,hogy ellököm magamtól mikor egy gyengéd mozdulattal végig simított rajta megállva egy bizonyos pontnál.
Elég kellemetlenül éreztem magam,de volt bennem egy másik érzés is.
Biztonság.
Biztonságban éreztem magam mellette de mégis rettegek tőle...persze eszt sosem fogom kimutatni felé.
-Mit tett veled?-fordította vissza fejem így pontosan a szemébe néztem.
-Semmit...
-Ne hazudj!-kérdezte nyugodtságot színlelve mégis belül forrva a düh-től.
Sosem értettem ezeket a hirtelen jött hangulatváltozásait.Nem tudok rajta kiigazodni...
Nem válaszoltam csak elkaptam a tekintetem.Értette.
Fogta magát és felviharzott a lépcsőn.
Persze én mentem utána,mert 1:semmi kedvem nem volt ott maradni tovább,2:Nem hagyom,hogy őrültséget csináljon.

A nappalija egyik asztaláról felkapott valamit..nem láttam biztosan mit,de mikor nadrágjába csúsztatta tudatomra jutott,hogy az egy fegyver.
-Justin,mégis mire készülsz?!-követtem.
-Először is haza viszlek...másodszor...jobb ha nem tudod!-röhögte el magát hitetlenül.
Nem is törődött velem,erővel kirúgta a bejárati ajtót és a garázsához sietett.
-De mire kell neked a...-itt hirtelen elhalkultam,mert már mások is bámultak ránk.-...a fegyver?
-Szállj be!-kiabálta.
-Nem!-makacskodtam.
-Ne akard eljátszani megint a múltkorit!-célzott arra mikor erőszakkal tett be kocsijába.
-Nem szállok be!Nem vagy vezetésre képes állapotban.
Egy szemforgatás kíséretében az én oldalamra sétált.Amint  ünnepélyesen egy túlzottan erőltetett vigyor kíséretében kinyitotta nekem az ajtót,arca hirtelen eltorzult.
-Azt hiszem nem az jött meg..öhmm...ami kéne..-vakarta meg a tarkóját.
-Mi van?
Követtem tekintetét amely lábaimra vándoroltak.
Mindenhol csupa vér voltam.
Szerintem amikor sötét volt és a földön csúszkáltam egyszer-kétszer elég szépen beleakadtam dolgokba.
-Uram-isten.-kezdtem pánikba esni.
Életemben még az orrvérzés látványát sem bírtam.
Tekintetem Justin-ra kaptam aki idő közben elég szórakozottá vált.
-Ne csak bámulj,hanem segíts!
-Ezt a lányok nem napra pontosan tudják kiszámítani?-röhögött.
-Justin!!!
Éreztem amint valami van a lábamban.Nem nagy dolog inkább valami kicsi...
-Óhajtanál beszállni,mielőtt még elvérzel?
Most már nem vacakoltam sokat,egyből beugrottam még az övemet is bekötöttem.
Próbáltam a bőr ülést nem nagyon összevérezni,de kisebb nagyok sikerek között nehezen ment.
-Kórházba viszlek!-jelentette ki hosszas töprengés után.
-NE!Vigyél haza!-erőszakoskodtam.
-De bassza meg...vérzel!
-Kit érdekel nem fáj!..vagyis eddig még..

Rövid idő után Justin lefékezett a házunknál.
Az a rohadék pedofil elvette a házkulcsomat is,így kötelező volt a duci malacom szájába rejtettet használni.
Kezdtem érezni,hogy a vérem alvad ami baromi nagy marhaságnak hangozhat de nekem rémisztő!
Már a kulcsom a lyukban volt mikor elvesztettem az irányításom a lábaim felett így összeestem.
Kijött rajtam a feszültség legrosszabb fajtája...a síró görcs.
Arcomat kezeim közé temettem...nem akartam gyengének mutatni magamat.

Egy erős,izmost kart éreztem derekamra fonódni.
Justin elképesztő gyorsasággal kinyitotta az ajtót,lerakott a kanapéra és a nadrágom felé nyújt.
-Eszedbe ne jusson!-kiáltottam fel mire szerencsére megtántorodott.
Egy perverz vigyor jelent meg arcán.
-Akkor megvárom míg le fog kelleni amputálni a lábadat.-fonta össze kezeit mellkasa alatt.
Nem tudom mi vett rá de megengedtem neki.
Óvatosan húzta le rólam,de mikor a térdem környékén járt felsikítottam.
-Hát ez nem túl szép.-húzta el a száját a ! lábaim között térdelve!
A bejárati ajtóm kivágódott és egy ideges és ledöbbent Ryan lépett be rajta.
-Ti ketten meg mi a szart csináltok?!
Basszus róla teljesen el is feledkeztem.
Válaszolni akartam,de Justin meglökte 'véletlenül' a lábam így egy elég erő teljes sikítást alakítottam.
-Basszus Lucy te vérzel!-kiáltott fel.-De nem feljebb kellene?-vakarta meg kínosan tarkóját.
-Ryan vagy segítesz vagy akkor hagyjatok itt mind a ketten!-jöttem ki a sodromból a 'női viccek' miatt.
-Miben lehetek szolgálatra.
Az előttem még mindig félreérthető pózban térdelő Justinra néztem aki egy szórakozott tekintetnél nem sugallt többet.
-Menj fel a szobámba és ott van egy doboz azt hozd le!Az ágyam alatt van.
-2 perc és itt vagyok!
-Ezt nagyjából biztosan üveg vágta el!-vizsgálta még  mindig felső combot.
-Honnan veszed?
Felállt és ha lehetséges ilyet mondani közelebb merészkedett.Felhúzta a pólóját és enyhén lejjebb bokszerét,így egy nagyon halvány csík jelent meg...alhasán.
Hazudnék ha azt mondanám nem jöttem zavarba kockás hasa láttán...majdnem,begerjesztett.
Jézusom,szerencse,hogy a gondolatainkat csak mi magunk halljuk...ugye?!
-Nem csak te élsz veszélyes életet.-vigyorodott el.
-Itt van,ha erre gondoltál.-rohant lefele Ryan.

A doboz tartalma szintén csak vészhelyzetekre tettem félre..szerintem ez annak minősíthető.
Az alkohol majdnem,hogy kimarta a bőrömet,de egy lányhoz képest kitűnően bírtam a fájdalmat.
-Ryan hívj neki egy mentőt,mielőtt elfertőződhet!-pattant fel előlem Justin.
-Várj,te hová mész?-kérdeztem ijedten.
Nem akartam,hogy elmenjen...ne kérdezzétek,de megnyugtatott a jelenléte.
-Van egy kis elintézni valóm.-kacsintott majd az ajtóhoz vette az irányt.
-Justin,ne csinálj hülyeséget!-ment utána Ryan.
-Nyugi!-nevetett az idegességét és dühét leküzdve.-Hamar végzek.
-Justin,mit akarsz csinálni?-ültem fel már én is a kanapén ijedten.

-Egyszerűen megölöm!-közölte a tőle látott legnagyobb nyugodtsággal majd egy fordulattal ki is viharzott a szobából.

24 megjegyzés:

  1. 1. komizó <3 ezen a képen olyan cuki *-* <3 Nagyon jó lett! siess a kövivel <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm:D Szerintem mindenhol aranyos *-* SIETEK!

      Törlés
  2. OMG! Nagyon jo lett!!! Szegeny Lucy..... Justin....Hat ot imadom! "Egyszeruen megolom" Tenleg jo megoldas :DD Imadom <3! Gyors köviiit *-* :)).<3

    VálaszTörlés
  3. uristen nagyon jo lett :D imadoom :D tegnap talaltam el is olvastam :D varom koviit :**

    VálaszTörlés
  4. imadtam:3 legyszi hozd elobb a koviit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálkozom Vasárnap ekőtt felrakni ha marad időm megirom pénteken :D

      Törlés
  5. OMB!! *.* ez rohadt jóó lett..végig izgultam az egészet *____* nagyon nagyoon váááárom a kövit:))

    VálaszTörlés
  6. Woaaa*----* Justin <3 deari <3 tetszik:3 remelem hamar hozod a kovit:* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig megpróbálok sietni,de nem nagyon szokott menni mindig :D

      Törlés
  7. Wáááááááááááá *o*
    Ez de jóóóóó
    My Favourite blog♥

    VálaszTörlés
  8. Uramisten szegény Lucy! Tudtaaam, tudtam, hogy Justin lesz annyira rendes, hogy megmenti! Most már mêg jobban szeretem ezt a karaktert!*-* xD Nagyon nagyon siess. Olyan izgalmas...uristen meghalok!!! Hogy lehet ennyire hihetetlenül profin írni?! <3
    - Loren xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) De a profi közelében sem vagyok :// Megigérem,hogy sietek :d

      Törlés
  9. Jezusom*.* nagyon-nagyon imadom! Nem tulzok azt allitom, hogy ez a blog a legjobb amit valaha olvadtam!:)

    VálaszTörlés
  10. ááá ez nagyon jóó lett mikor lesz ujj rész?? :D

    VálaszTörlés
  11. Nagyon jo a blog!! Mar nagyon varom a kovi reszt? kb
    mikor lesz? siess lecci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszinte leszek kicsit elmaradtam az írássalxD De nagyon sietek!TÉNYLEG:D Nagyon köszönöm ××

      Törlés
  12. siess a kövivel imádom!! :D ♥♥♥♥ amúgy nekem nem jön be a 32. rész a fejezeteknél csak a főoldalon :'( :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem raktam ki oda de köszönöm,hogy szoltáál :** felraktam !!:))

      Törlés