2013. március 2., szombat

7.fejezet~Engem mindig megtalálnak...


Mekkora egy tapló...de a kezem megint elkezdett fájni.Ennek mániája,hogy megszorítja az emberek kezét?!
Sho-ék ugyan ott álltak,ezért hamar odacsapódtam melléjük.
-Na hogy sikerült a séta?-nevettek.
-Sehogy csak az udvarig jutottunk...-morogtam idegesen.
-Azt,hogy csináltátok?
-Inkább hagyjuk...itt mi volt?-néztem rájuk furcsán és a pulton lévő pohár "toronyra".-Sho mennyit ittál?
-Egy,két pohárral-nevetett.
A pia szaga csak úgy szállt belőle.-Hallod Lucy hazaugranál nekem valamiért?Kérlek!
-Persze,mi kéne?
-Van a szobámban egy doboz az asztalom alatt és abban van egy kulcs elhoznád?Vissza kell adnom Briannek,de nem igazán hinném,hogy a kijáratig eltalálok.-suttogta a fülembe.
-De nem hinném,hogy...
-Te nagyon ügyes vagy biztosan megoldod!
-Hát persze...

Kikaptam Sho kezéből a kulcsot és kisétáltam a clubból.
Kicsit nehezen indultam el,mert nem nagyon ugrott be,hogy a taxival hol is jöttünk.Valami zöld épület mellet aztán egy kis erdő mellett.Eddig sikeresen eljutottam,aztán elrontottam mindent.
Csak 10 perc után esett le,hogy egészen más irányba kellet volna fordulnom a kereszteződésben,de már késő volt visszafordulni.
-Uh szépségem segíthetünk valamiben?-ugrott ki a bokorból két hapsi.
Engem minden barom megtalál ma?!
-Kössz...nem kell sietek.-kerültem ki őket,de nem volt szerencsém.
-Na gyere játssz velünk egy kicsit!-jöttek utánam.Kicsit begyorsítottam és majdnem rohanni kezdtem.
-Nem futhatsz el,inkább állj meg és akkor kevésbé fog fájni.-nevettek.

Na jó Lucy most fussál.Vettem egy nagy levegőt és amennyire csak tudtam magassarkúban neki álltam sprintelni.Rohantam ahogy bírtam.Befutottam egy kis utcába.A térdemre tettem a kezem és levegő után kapkodva  fuldokoltam.Hirtelen valaki elkapta a karom és falnak nyomott.
-Mondtam,hogy nem menekülhetsz!-röhögött az egyik.
-Kérem,engedjenek el!
-Nézd csak,könyörög de aranyos,biztosan még szűz!-röhögött az egyik.Na jó nekem végem utolsó lehetőség.
Fogtam magam és a "leszorítómat" egy szép ívelt mozdulattal "középsőn" rúgtam.
-Fogd meg Nick megszökik!!!-kiáltott és össze esett a földön.
-Nem menekülsz olyan könnyen!-röhögött a másik és rám vetette magát.

Sikítottam ahogy tudtam,kapálóztam.Mindent bevetettem amit életemben az ilyen helyzetekben tanultam vagy éppen filmekben láttam.Az egyik lerántotta rólam a kabátom,ez még jobban megrémített.A rémületem felülkerekedett,és az érzelmek könnyek formájában jelentek meg az arcomon.A pasi felrántott a földről és nekinyomott a falnak.Nagyon fájt.Amíg a torkom ki nem száradt sikítottam..
-Ne ordíts már hamar végzünk!-nevetett az a Nick.-Hallod ha ez továbbra is ordítozni fog a főnök meg fogja hallani és végünk van.-suttogta oda a másiknak.
Nem számolt vele,hogy én is meghallhatom.A megmaradt összes erőmmel sikítottam egy nagyot aztán lerogytam a földre.
-Befejezted?
Csak bólogattam.Nekem már úgy is mind egy 18 évemet fogják tönkre tenni egy mozdulattal akkor inkább öljenek meg előtte,hogy ne érezzem a fájdalmat.
-Akkor kezdhetjük!-nevetett.-George csak azért engedem,hogy szórakozz először mert te láttad meg.-nevette Nick mintha olyan nagyon udvariasan cselekedne.
-Ó megtisztelés öntől!-poénkodott ezek szerint George.

Nick megfogta a pulcsim és lerángatta rólam.Nem maradt semmi erőm...nem tudtam kiabálni,segítséget kérni,tiltakozni.Ki voltam szolgáltatva mint egy próbababa.Már éppen "nyúltak volna hozzám" amikor egy hang szakította meg a műveletet.
-Mi folyik itt?-kérdezte egy férfi hang a sötétségből,ismerős volt de a sok sírástól nem láttam semmit.
Nick és George nagyon megijedhettek mert egyből elengedtek és leestem a földre..Nem érdekelt,hogy mi lesz velem,már úgy is mind egy.
-Főnök!Ezt neked hoztam,vagyis pontosabban hoztuk!-mutatott rám Nick.
2 perc néma csend töltötte be a térséget.Ezután csak sötétséget láttam és hangokat hallottam.
-Engedjétek el!-mondta dühösen a titkos férfi hang.
-Főnök,ilyet nem találni minden hol!Ez kincs...
-Utoljára mondom! Engedjétek el..
-De...
-Semmi de, még nem vagyok dühös...
És itt elsötétült minden...

*Sho szemszöge*

Vajon mit csinálhat ennyi ideig Lucy?! Kezdek aggóni,de itt van Joe és nem hagyhatom itt...nem egy igaz barát ilyet nem csinál!Meg kell találnom.
-Én megyek.-jelentettem teljesen határozottan.
Annyit éreztem,hogy valaki a kezem után nyúl.
-Elkísérlek!-halottam Joe hangját.Tudtam,hogy mosolyog még úgy is,hogy nem néztem rá.
-Holnap ütközünk haver?-kérdezte Lil.
-Persze 5-kor?
-Elöbb nem jó?
-Addig tuti nem kelek fel.-nevetett Joe.
-Oké akkor 5-kor és hozhatnád a barátnődet.
-Melyiket?-nevetett Joe.
-Asszem Lucy....
-Megkérdezem de ne remélj túl sokat.Na cső.
-Cső.
Joe-val kisétáltunk  a szórakozóhelyről.
-Várjál nem kéne megvárnunk Lucy-t is?-kérdezte komolytalanul.
-Ő már másfél órája elment!-kezdtem kikomolyodni.Ha elindult volna akkor is vissza ért volna. Joe csak mosolygott a sok piától szerintem már régen nem volt köztünk.De egy pillanatban a tekintete megdermedt.Követtem a tekintetét és nekem is elállt a lélegzetem.

Láttam Justint a sötétségben,egy lánnyal a kezében.A lány kísértetiesen hasonlított Lucyre. Mint a villám úgy hasított a szívembe a felismerés..
-Lucy!!!




10 megjegyzés: