2013. február 22., péntek

5.fejezet~Telik az idő

-Ki csinálta ezt veled?-kerekedtek el a szemeim.
-Senki!Légyszíves add vissza a szemüveget...-próbálta eltakarni arcát.
Sho arca nem kicsit össze volt verve.A szemüveg nem is volt olyan rossz választás,nagyjából mindent eltakart.
-Ki csinálta ezt veled?-kérdeztem ingerülten. Milyen retardált alak mer kezet emelni egy lányra egyeltalán?
-Senki,véletlenül megcsúsztam és leestem a lépcsőm.-próbált mentegetőzni,de ahogy kimondta érezte,hogy ezt még ő sem gondolta komolyan.
-Sho!Kérlek őszintén...
-Kérlek menjünk,ha már bejöttem...mindjárt becsöngetnek.
-De később elmondod?
-Persze.-jelent meg egy kis mosoly az arcán.

Életemben nem szenvedtem ennyit a suliban mint ma.Justin és a "kölykei" nem voltak bent..nagyon pazar dolog lógni,ha valaki azt hiszi,hogy ettől lesz menő...Órák után,hazakísértem Sho-t mert minden második fának és harmadik embernek sikerült nekimennie.

-Á nem tudom,hogy fogok így élni.-szitkozódott.
-Meg lehet szokni,amikor 4 éves voltam az unokatesóm egy kis kocsit a lépcsőnkön hagyott,én meg neki akartam dőlni a falnak,de nem nagyon számoltam azzal,hogy a kezeim kicsit rövidebbek és így hát ráléptem a kocsira ami persze kigurult alólam és hátra estem.Ezzel nem lett volna semmi baj,de a hátam mögött is még lépcső volt,így hát legurultam.Akkor azt hittem mindennek vége.Vérzett a lábam,és erősen sírtam.-emlékeztem vissza arra a bizonyos napra.-De túléltem!
-Nem gondolkodtál még azon,hogy könyvet írj?
-Őszintén?-nevettem.
-Aha.
-Kiskoromban írtam egy könyvet a félelmeimről.Mindig egy bezárt fiókban tartottam,hogy nehogy valaki megtalálja és felhasználja ellenem.Mindent elmondtam annak a könyvnek,olyan dolgokat amiket még a legjobb barátaimnak sem.-hadartam-Most biztosan őrültnek tartasz,és megértelek ha holnaptól már nem szólnál hozzám.
Sho egy ideig nézett,aztán hirtelen megragadta a karom és behúzott a házukba.Felmentünk a szobájába.Itt elengedett már és ő egy kis éjjeli szekrény  mellett megállt és leguggolt. A szekrény le volt lakatolva. Sho csak úgy felrántotta a zárat,és kivett egy kis könyvet és leült az ágyára felmutatta nekem én csak ámultam.
-Ezt kilencedikes koromban kezdtem el írni.

-Azta.-csak ennyit tudtam kinyögni.-Szóval a te legnagyobb félelmed.....a sötétség?-kérdeztem majdnem röhögő görcsöt kapva.

-Nyugodtan gúnyolódj de semmi nem olyan veszélyes mint a sötétség.Sosem tudhatod,hogy mi van benne.-nevetett.-És te?-fürkészett önelégült arccal.
-Tudod én erről nem szeretek beszélgetni..igazán kellemetlen.-temettem arcomat a tenyerembe.
-Na kérlek, bennem meg lehet bízni!-mosolygott Sho.
-Hát kiskorom óta rettegek a .....víztől.-pirultam el teljesen.
-A víztől?
-Igen...
-És akkor nem félsz mikor iszol vagy zuhanyzol?-nevetett Sho.
-Te hülye,nem úgy értem.Egyszer anya meg akart tanítani úszni.Bementem a medencébe és lesüllyedtem a víz aljára.Majdnem megfulladtam.
-O-o.
-Mi az?
-Tudod minden éveben szoktunk menni az osztállyal kirándulni...
-Igen,és?
-Szerintem nem tudod,hogy mit néztek ki az öregek mostanra.
-Mit?!?!
-Egy két napos kirándulás..
-Oh az tök jó,attól még nem félek-nevettem erőltetetten.
Valahogy éreztem,hogy ez egyre roszabb lesz.
-Igen?!És ha azt mondanám,hogy a tenger mellé megyünk?-nevetett most ő.
-MI? Biztosan nem megyek...
-Kötelező.
-Akkor beteg leszek.
-Orvosi igazolással...és amúgy meg ellenőrzik.
-Akkor nem megyek le a partra.
-Általában bezárják a szobákat,tudod,hogy ne tűnjön el semmi.
-Te ellenem vagy?
-Nem csak ismertetem a tényeke.-nevetett.
-Szerinted el tudom érni az ofő-nél,hogy itthon hagyjon?
-Mr.Smith-nél?!Lehetetlen...ő csak Misel-nek enged meg mindent.-ugrott fel Sho.
-Mi? Ki az a Misel?
-Egy csaj  az osztályból. Amúgy nem akarsz nálam aludni hétvégén,és vasárnap haza kísérlek és akkor te is tudsz csomagolni.
-Mi?Mégis hova?
-Nem figyeltél?Előbb mondtam.
-Úgy érted a kirándulásra?
-Igen,végre leesett.
-Mikor lesz?
-Hétfőn...
-Hétfőn?!
-Igen,de nem mondta neked senki?
-Nem ...
-Ohh, nem baj most tudod.-mosolygott bátorítóan Sho.-Gyere még annyi dolgunk van..
-Azonnal csak fel kéne hívnom anyut,hogy akkor itt maradok.
-Oké,de siess a konyhában leszek.

Előhalásztam a telefonom a táskámból és bepötyögtetem a számoz.
Kicseng.
-Igen?
-Szia, itt Lucy. Azt szeretném kérdezni,hogy esetleg aludhatnék-e Sho-nál.
-Ki az a "szó"?
-A suliban ismertem meg nagyon aranyos lány,kérlek.Ja és képzeld most tudtam meg,hogy hétfőn osztálykirándulás lesz.
-Akkor nem kéne itthon maradnod összepakolni?!
-De én úgy gondoltam,hogy vasárnap haza mennék és akkor...
-Nem tudom szívem,nem tetszik ez nekem.
-Kérlek anya te is voltál fiatal..
-Ezzel arra célzol,hogy öreg vagyok?!
-Nem,te nagyon jó "bőrben" vagy.
-Oké,de ebből nem csinálunk rendszert.Vasárnap üzleti konferenciára megyek...Lehet késem.


-Maradhatok.-szaladtam le a konyhába Sho-hoz.
-Ezaz akkor én elmegyek zuhanyozni és indulhatunk is.
-Asszem megint lemaradtam...Hova akarsz vinni?-fürkésztem olyan "rosszalló" tekintettemmel.
-Ma este van a buli elfelejtetted?
-Basszus nekem a ruhám otthon van...-kenődtem el teljesen.
-Úgy látom egy a méretünk,adok kölcsön valamit..
-Köszönöm,hős vagy!
-Tudom.
-Kéne szabni egy idő határt és akkor ahhoz kéne alkalmazkodjunk.
-Oké, 1 óra múlva találkozunk ugyan itt.Indulásra készen.Taxival megyünk.Szerintem kezd el,mert nincs sok időnk.-nevetett Sho és már futott volna fel a lépcsőn.
-Nem felejtettél el valamit?
-Ja, bocsi.Ott a konyha,nappali,fürdő,szobámat tudod.. így oké?
-Persze.-forgattam szemeimet.
-Siess telik az idő.

6 megjegyzés: