2013. február 15., péntek

4.fejezet~Mi történt veled?

Hirtelen megfordultam és hát persze hogy a " Mr.tökély" állt velem szembe.
-Pfff..-csak ennyit tudtam kinyögni.
Mentem volna tovább de  csatlósai elállták az utamat.
-Mit akartok?!-kérdeztem sóhajtva,de legbelül rettegtem.
Én egyedül voltam ők pedig lehettek vagy nyolcan is.
-Hát nem egyértelmű?!Téged!-nevetett Bob és közeledett felém.
Már nyúlt volna hozzá, amikor egy hatalmasat ugrottam hátra.
-Ne merészelj hozzám érni!-kiáltottam felháborodottan.
Nem tudtam mit csinálni,elkezdtem rohanni.
Volt egy kis előnyöm velük szemben.Én józan voltam ők pedig részegek.Gyorsan bemenekültem egy sűrű bokorba.Előkaptam a telefonom és benyomtam az utolsó számot a híváslistámon.
"Vedd fel!,Vedd fel!Vedd fel!"
-Hálo?Itt Sho.
-Sho,segítened kell!!!-kiáltottam a telefonban.
-Lucy mi a baj mi történt?
-Itt vagyok egy...fogalmam sincs milyen parkban egy bokorban bujkálok Justinék elöl!-halkultam el kissé mert lépteket hallottam.
-Á sejtem,hogy hol vagy maradj ott BÁRMIT akarnak veled csinálni ne engedd főleg Justinnak!Öt perc és ott vagyok.

A lábam begörcsölt.
Ki spéciztem magamnak egy kicsit vastagabb fát.Sikerülni fog Lucy ,meg tudod csinálni!biztattam magam.Felkészültem,egy nagyobb lendülettel neki iramodtam és teljes gőzerővel futottam.Ki más,ha nem én,aki öt métert se tud úgy futni,hogy ne ütközne neki valaminek.A földön fekve már nem izgatott semmi.
-Ha lehet hamarabb nyírjatok ki.-nyöszörögtem miközben a halántékomat dörzsöltem.
-Miért akarnálak kinyírni?-nevetett Sho,és kezet nyújtott.
-Hála az égnek,hogy te vagy az már azt hittem....
-Hogy én?-kérdezte egy egy sötét alak éppen neki dőlve egy fának.

Gonosz vigyor volt az arcán,amolyan Joker féle.
-Hagyd békén Justin,ő nem csinált semmit!-kiabált vele Sho.
Justint nem nagyon rázta meg a dolog inkább füttyentett egyet.Két fiú jelent meg,a kezénél fogva megfogták Sho-t és elráncigálták.
-Őt hagyd békén,nem bánthatod hisz nem ártott neked semmit!-kiabáltam teljesen az arcába.
-Vele nincsen semmi dolgom.-nevetett-Ellentétben veled.
-Ritka az olyan féreg mint te.Tudod?-mormogtam.
Megragadta a csuklóm,és megszorította de most semmi könyörület nem szorult belé.
-Nem tudsz rólam semmit..és máris elítélsz.-mondtam egyenesen a szemébe.
-Ismerem a fajtádat.Nem vagy más csak egy ribanc aki arra vár hogy valaki jól megdöngesse.Csak tudod az ilyen csitriknek nem túl hosszú az élete,azért a nagy és idegesítő arcuk miatt.
-Mekkora egy gerinctelen tetű vagy te!
-Ilyennek még nem hívtak.-nevetett fel kegyetlenül.

Justin egy lendülettel magához rántott.
A testem érintkezett az övével.Teljesen hozzásimultam.Lehet ,hogyha nem lenne egy ekkora szemétláda még élvezném is a helyzetet,de ebben a szituációban megrémített.
Csak bámultam a barna szemeibe,Gyönyörűek voltak.Nem tudom,hogy adhattak ilyen kivételes szemeket egy ekkora fasznak.Már elnézést..
Ott álltunk, nem mertem megmozdulni.Teljesen sokkot kaptam a közelségétől.Nem tudom meddig bámulhattuk így egymást amikor végre megszólalt,de semmi kedvesség nem volt a hangjában.
-Nem megmondtam,hogy soha többé nem akarlak látni?!
-Azt kicsit nehéz lesz megoldani ugyanis, osztálytársak vagyunk...
-Sajnos..ne aggódj nem lesz belőle gond.-vigyorodott el.
Elengedett feltette a napszemüvegét(?!) és elsétált.
Egy darabig csak bámultam nem értettem semmit,aztán eszembe jutott,hogy meg kéne keresnem Sho-t.

A park már elsötétedett,nem lehetett látni semmit.Gondoltam inkább felhívom telefonon.
"Csöng,csöng,csöng,"
-H-háló-szólt egy fájdalmas hang a telefonba.
-Sho jól vagy?Lucy vagyok?Hol vagy?
-K-kérlek ne haragudj,muszáj volt hazamennem.-szólt akadozva a telefonba-Holnap lehet,hogy nem megyek suliba,de mindenképpen beszélünk majd!
-Mi van veled?Hiszen alig vártad a holnapi bulit..-kaptam fel a házkulcsomat a földről ami az "ütközetünk" közben eshetett ki.Lebaktattam az utcán és hazafele vettem az irányt.
-Semmi,csak nem vagyok most túl fényesen...akadt egy kis....problémám.-nyelte el a mondat végét.-Holnap beszélünk.
-Kérlek Sho, segíts nem hagyhatsz egyedül egy épületben azokkal,kinyírnának...
-S-sajnálom de mennem kell.Szia.

-Lucy elkésel az iskolából!!-kiáltott anyu a lépcső aljáról.Remek ismét a régi.
-Sietek!
Magamra kaptam a ruháimat gyorsan fogat mostam és már indulni is akartam amikor rezegni kezdett a telefonom.*SMS-e érkezett*
"A suliban találkozunk~Sho"
Ez az! Nem hagy egyedül!Így már semmi nem ronthatja el a napom.gondoltam.
Az iskolába menet.Egy lányt pillantottam meg az út test túlsó oldalán fekete napszemüveggel.Ritka szar szokásom,hogy bámulom az embereket.Ez csak akkor ütött szöget a fejemben mikor a lány közeledett felém.
-Indulhatunk?-kérdezte megállva előttem.
-Sho?-kerekedtek el a szemeim.
-Igen?
-Miért vagy napszemüvegben,hiszen nem is süt a nap és a sál minek?-pásztáztam elég furcsa tekintetemmel.
-De nem látod,hogy süt ?Neked is kéne egy...-
Áháá szóval valamit rejtegetni próbál.
-Ó akkor megnézhetném közelebbről?-nyúltam érte.
Mielőtt oda kaphatott volna leszedtem róla..
-Mi a bánat történt veled???

8 megjegyzés: