2013. február 9., szombat

3.fejezet~Basszus csak ezt ne...


Mikor hazaértem a plázából az izomláz csak úgy bele hasított a lábamba.Nem vagyok hozzászokva a mászkáláshoz.Nagyon aranyos ruhát vettem magamnak a holnap esti bulira.Tényleg anyut el is felejtettem megkérdezni róla.
Lefutottam a nappaliba.
-Anya,anya!-kiabáltam-Te meg mit csinálsz?-kérdeztem elkerekedett szemekkel.
Anya a nappaliban ült a kanapén és egy vodkás üveget szorongatott kezei között.
-Te ittál?-futott ki az összes vér az arcomból.
Volt egy pár mély pontja az életbe,de sohasem fojtotta alkoholba bánatát.
-Szia Lucky,mi volt a suliban?-kérdezte dadogva.
-A nevem Lucy..-ökölbe szorult a kezem.
Próbált felállni,de egyből visszaesett a kanapéra.
Totálisan részeg..
Szólj apádnak,hogy jöjjön ide!
-Mennyit ittál?
-Egy-két,na jó egy pár kis üvegecskét.-nevetett.-De hívd már ide apádat!
-Anya,apa elment..
-Hová?És mikor jön vissza? Csináltam neki sütit az asztalon van.-nevetett.
-Anya mi történt?-mentem oda és leültem vele szembe.

Akartam vele beszélgetni,mint Anya-lánya de vagy vihogott vagy elaludt. Nem ismerek még egy olyan embert akinek akkora önuralma van ,mint nekem,de anyám még engem is kiakaszt.
-Tudod mit?!Ha ennyire szánalmas vagy akkor hozz nekem még egy poharat!Siess nem érek rá egész nap!El kell készülnöm este elmegyünk a csajokkal bulizni.
Mi az hogy szánalmas?!?!
A lánya vagyok.
Pont nemrég mondták nekem,hogy legyek nyugodt vagy,hogy ilyenkor jobb meg sem szólalni de ez már sok.
Felkaptam a kabátom és kirohantam a házból.Nem tudtam,hová megyek csak mentem előre,amerre láttam.Nem a legszerencsésebb,péntek este az utcán mászkálni..egyedül.
Az üzletek már be voltak zárva,csak a szórakozóhelyekből kiszűrődő zene "szerűség" volt hallható.Betévedtem egy kisebb parkba,azonban reggelhez képest még egy kóbor macska sem tévedt erre felé.Hallgattam a hangoskodó fiatalok beszólásait és a tini lányok viháncolásait.

Miért kellet elköltöznünk Californiából? Ott volt mindenem..barátaim,rokonaim,apu.
Anyu tudta,hogy nem fogok belemenni a költözésbe.Mindenkit ott kellet hagyjak,erre ő úgy hálálja meg,hogy leissza magát és velem kiabál?!..
Gondolatmenetemet hangos csörömpölés szakította félbe.Majdnem szívrohamot kaptam az előttem elszaladó hajléktalantól.Látszott,hogy nincsen magánál,mert teljes gőz erővel neki rohant a fának.Jobbnak láttam inkább kicsit meghúzódni,ezért átsétáltam a Park másik végébe.
Kihalt volt,minden szemét, mint a tenger a lábaim előtt.Az egész egy igen alacsony költségvetésű horrorfilmhez volt hasonló,ahol a vér helyett is csak ketchupra futotta.

Mikor már egy hideg padon ültem egymagamban rájöttem,hogy ahelyett,hogy ennyire gyerekesen viselkedem haza kellene mennem és anyukámnak segíteni.Lehet hogy valami baja esett?!
Felálltam a padról és a Park kapujához vettem az utam.Éppen a telefonomért kutattam a táskámban,de mint mindig most is az aljáig csúszott,amikor egy ágreccsenést hallottam magam mögül.
-Mi van szivem,ilyenkor már nincsen takarodó?-jött két viháncoló alak felém a sötétségből.
Gyorsan visszasiettem a Nyugati kapuhoz,de az a két ember végig a nyomomban volt.
Ha gyorsan futok le tudom rázni őket,gondoltam magamban.Életem egyik legjobb idejével iramodtam neki,de a NY-i kijárat előtt pár méterrel újabb két alakot láttam meg.
-Figyelj Jimmy friss husika!-nevetett az egyik.-A lábát vagy a melleit kéred?

Körülbelül egy idősek lehettek velem 17-18 évesek.
És ekkor leesett.Basszus ezek többen vannak!
A hátam mögött már elzárult a menekülő út is és egyre közelebb és közelebb értek.Az egyiket felismertem.Volt egy sebhely az arcán.Azt hiszem Bob-nak hívják.Ő az egyik osztálytársam..azt hiszem Justin-nal láttam egy falkában amikor...Basszus csak azt ne..
-Cicám én megmondtam,hogy ne mászkálj egyedül..-hallottam egy hangot a hátam mögül felröhögni.



14 megjegyzés: